Történet

A sportegyesület történeteimage002image004

 

A Mozgásjavító Általános Iskola több, mint 100 éve foglalkozik mozgássérült gyermekek oktatásával-nevelésével és mozgásfejlesztésével. Komoly hagyományokkal rendelkezik a sportélet terén. Az iskola jogelődje, a „Nyomorék Gyermekek Országos Otthona” 1903-ban alakult meg, mint a mozgáskorlátozott gyermekek gyógypedagógiai nevelése első hazai intézménye.

Az otthonban dolgozó orvosok és pedagógusok korán rájöttek a sport orvosi, pedagógiai és társadalmi szintű rehabilitációs értékeire, felismerték a sport közösséget alakító, embert formáló hatását.  Kezdetben a gyerekek spontán módon sokat játszottak a szabadidejükben a poros udvaron. Ezt az önszerveződő tevékenységet iktatták be később az otthon fejlesztési programjába. Így alakult meg 1929-ben az otthon lakói számára a Nyomorékok Sport Egyesülete (NYSE).

A kezdeti időben a diákok csak az otthonon belüli házi versenyek keretében mutathatták be sporttehetségüket.  Később az egyesület benevezte sportolóit az „épek” bajnokságaira. Először a labdarúgók, majd az asztaliteniszezők mérhették össze ügyességüket az „ép” sporttársaikkal.

A csapat, 1934
image008

Asztalitenisz az otthon folyosóján
image006

A II. világháborút követően az Otthonban működő magas szintű rehabilitációs tevékenység és benne a sport is fokozatosan megszűnt. Az akkori (1945-1952) politikai döntések sorozata és azok hatásainak következményei vezettek az intézmény széthullásához. A háborús sérülteket „persona non gratanak” tekintették. Ez a szemlélet a nem hadisérült mozgáskorlátozott emberekre is kihatott.

A „Nyomorék Gyerekek Országos Otthona” jogutódjaként működő Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon pedagógusai a múlt ismerete és az újabb felismerés alapján ismét beépítették a sportot, mint rehabilitációs eszközt a gyermekek mozgásnevelésébe.

Az 1960-as évek elejétől a tanórák keretében a sportolásra való felkészítés megindult, emellett működni kezdett az iskolai sportkör is. Az évek alatt kialakult a sporttevékenységek egy bizonyos formai rendje:

  • a tanórán belül a cél a sportoláshoz szükséges alapképességek kialakítása, fejlesztése és a sportágak tanulása és gyakorlása,
  • sportszakkörök keretében asztalitenisz, íjászat, tollaslabda, úszás, labdajátékok és atlétika sportágak űzése,
  • intézményen belül helyi versenyek szervezése, melyet életkori csoportok, mozgáskárosodás fajtái és az akadályozottság súlyossága szerint osztályoztak,
  • más gyógypedagógiai intézményekkel (pl. a hallássérültek és látássérültek iskolái) közös sportdélutánok, sportnapok különböző típusú testnevelési játékok és ügyességi versengések keretében
  • a külföldi intézményekkel való kapcsolat felvétele és kialakítása.

Az iskola diákjai Wroclavban
image010

Így jött létre először a lengyelországi Wroclaw, majd később a csehszlovákiai Luse Kosumberg városokban működő mozgáskorlátozott gyermekek iskoláival való sporttalálkozó. A versenyeket minden évben más rendezte, és a szabályokat is közösen alakították ki. Az eseményen az ügyességi sportok mellett megjelentek a felső tagozatos diákok sportversenyei: atlétika, asztalitenisz, labdajátékok, íjászat és a boccia játék egyszerűsített változata. E kapcsolat tetőpontja volt az 1975. június 11-12-én Budapesten megrendezett „Cseh-lengyel-magyar mozgásfogyatékos gyermekek sporttalálkozója”, amelyen közel 300 diák vett részt.

Az iskolából kikerülő fiatalok sportolásának biztosítása érdekében, valamint sikertelen egyéni próbálkozások után a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon tanárai és diákjai intézményen belüli tapasztalatok alapján 1970-ben megalapították a mozgáskorlátozottak Halassy Olivérről, a lábszáramputált kétszeres olimpiai bajnokról elnevezett (HOSC) sportegyesületet. Ehhez szükség volt az intézmény akkori igazgatója, Zsótér Pál és munkatársai, Vámos Károlyné, dr. Benczúr Miklósné Bartos Judit és Hajdú Levente tanárok, az iskola akkori és volt diákságának, valamint néhány, az intézményen kívüli, akkor már egyénileg sportoló mozgáskorlátozott személy, mint Fejes András és Tauber Zoltán bevonására, valamint az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) munkatársának, dr. Kozmanovics Endre főosztályvezető személyes közbenjárására.

Huszonöt évi kényszerszünet után indították ismét útjára a magyarországi sportéletet, ami a mozgáskorlátozottak rehabilitációját és társadalmi integrációját volt hivatott fejleszteni. A mai sportoló mozgáskorlátozottak és paralimpiára készülő sportolók egyesületi, sportszövetségi és nemzeti paralimpiai mozgalmának szervezeti rendszerének és jelenlegi struktúrájának kialakulását a HOSC 1970. évi megalapítása tette lehetővé.

HOSC Közgyűlés, 1970
image012

A mozgáskorlátozottak sporttevékenységének történelmi kezdete (1929, 1970) a gyermek és iskolai, mai szóhasználattal élve: diáksporttal indult. Mindkét egyesületi alapításnak intézményes (Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon és jogelődje, 1145 Budapest, Mexikói út 60.) háttere az iskolai volt.

Az első sportágak az asztalitenisz, íjászat, sakk, ülő-labda voltak, később ülőröplabda és úszás, teke és kispályás labdarúgás szakosztályokban kezdődött újra a munka. Az első nagyszabású hazai nemzetközi sportversenyt – „Spartakiádot” – a HOSC szervezte 1971-ben Gödöllőn, amelyen lengyel, jugoszláv, svéd és NSZK-beli sportolók vettek részt. A sportegyesület segítségével az intézet területén egy szép sportpályát alakítottak ki, ami később, a HOSC iroda és a felnőtt sportolók az iskolai létesítményekből történt kizárásával, tönkre is ment.

Ezután az 1975-ben megrendezett Saint-Etienne-i Világjátékokon képviselte magyar mozgáskorlátozott sportoló hazánkat, mely sikereinek köszönhetően a HOSC meghívást kapott az 1976. évi Torontói Olimpiára. Ugyanebben az évben egy nagy hazai versenyt rendeztek Szombathelyen – Savaria Kupa -, ahol az összes addigi sportklub megjelent: HOSC-Budapest, Akarat SC-Miskolc és a Vasakarat SC-Szombathely. Ez idő tájt a Halassi Olivér Sport Club körét már leginkább felnőtt sportolók alkották, az iskolában tanuló diákok a klub utánpótlását jelentették.

A felnőtt sportolók erőteljes nemzetközi érdekeltsége következtében a Mozgásjavító Általános Iskolában tanuló gyerekek versenyeztetése az intézmény falai közé szorult vissza és csupán háziversenyek és a külföldi testvérintézményekkel rendezett sportversenyek keretében valósult meg. A HOSC háttérbázisának kiépítése érdekében kapcsolatot alakított ki az Állami Szociális Intézettel – ahol mozgássérült fiatalok, középiskolai diákok és felnőttek éltek – és az Orvosi Rehabilitációs Intézettel. A „FODOR- szanatórium” ápoltjai az egyesület tagjaival együtt edzettek, így ismerkedhettek meg a sport gyógyító hatásával.

Az önálló sportegyesületek és az intézményeken belül zajló sportélet sikerei eredményezték azt a felismerést, hogy minél korábbi életkorban kell a rendszeres mozgást elkezdeni. Ezért a mozgássérült gyerekek sportolásának elterjesztésére a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete mozgásfogyatékosság-ügyi szakosztálya és a MEOSZ Testnevelési és Sportbizottsága – a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének jogelődje – országos mozgalmat indítottak el 1984-ben „Sportolj velünk!” néven. Ezeken az országos versenyeken iskolánk diákjai és tanárai minden alkalommal részt vettek.

Iskolánkban 2002 óta ismét önálló sportegyesület működik, a Mozgásjavító Diák Sport Egyesület (MDSE). Egyesületünk 2002 májusában alakult Budapesten. Elsődleges célunk, hogy verseny-és szabadidősport lehetőségeket biztosítsunk a Mozgásjavító Általános Iskola, EGYMI és Diákotthon tanulói, illetve más, mozgáskorlátozott gyermekek és fiatalok, illetve volt diákjaink számára. Az előkészítést, az iskola igazgatójának, Nádas Pálnak a kezdeményezésére, az  intézmény mozgásnevelő munkatársai, Gasparicsné Csillag Ágnes és Makszinné Karácsony Györgyi kezdték el. Szervező munkájuknak köszönhetően került sor az MDSE alakuló közgyűlésre 2002. március 22-én.

A közgyűlésen az alapító tagok mellett fiatal sportolók képviseletében Zana Anita, Nagy Balázs, Kun-Szabó Sándor és Laábar Miksa vettek részt. Az alapító tagok az iskola munkatársai voltak, akik úgy vélték, az MDSE létrejötte elengedhetetlen ahhoz, hogy a diákok szervezett versenyzési lehetőségekhez, igazolt sportolói státuszhoz jussanak, és a pályázati és szponzori lehetőségeknek köszönhetően az intézmény nagy múltra visszatekintő sportélete megújuljon.

A szervezők az elnöki tisztségre Gyug Ferencet, az iskola egykori diákját, kerekesszékes kosárlabdázót kérték fel. A jelölőbizottság ajánlásait elfogadva, az alakuló közgyűlés az MDSE elnökévé Gyug Ferencet, alelnökké Varjasné dr. Kovács Editet, titkárrá Sebők Zsuzsát választotta. Választás útján az elnökség tagjai lettek: Boross Margit, Gasparicsné Csillag Ágnes, Holczinger Éva, Makszinné Karácsony Györgyi, Puppán Gabriella, Tóthné Szilágyi Zsuzsa. A felügyelő bizottság tagjai lettek: Bodnár Tünde, Kiss Erika, Péntek-Dózsa Melinda. Az alapító okirat többszöri módosítását követően az MDSE bírósági bejegyzésére 2002. novemberében került sor.

Az egyesületen belül jelenleg teremhoki, görlabda, úszó, művészi torna, és boccia szakosztály működik. A szakosztályok működését mindig az aktuálisan iskolánkba járó gyermekek mozgásállapota és érdeklődési köre határozza meg. Az utóbbi évtizedekben az iskola tanulóinak mozgásállapota egyre súlyosabbá vált, és ez a tendencia ma is tart. Ez nagyban befolyásolta az MDSE szakosztályainak megjelenését, a sportágak adaptálását, valamint egyes sportágak elmaradását. A mozgássérült gyermekek sporttevékenységével szemben támasztott két legfontosabb követelmény a következő: semmiképp ne rontsa, sőt kedvezően befolyásolja az aktuális mozgásállapotukat, egyben pozitív élményhez juttassa őket, ami hozzájárulhat a későbbiekben ahhoz, hogy akadályozottságuk ellenére is aktív életet éljenek.

Teremlabda elektromos kerekesszékkel
image014

Vereczkey Zsolt paralimpiai bajnok
image016

 Boccia                                                              Tenisz
image018image020